Unalmasan telt a délelőtt. Pegi a napos időnek köszönhetően sokat napozott, fürdött. Ma az egyik kedvenc étele volt az ebéd. Petrezselymes krumpli sült hússal. Hmmm.... Délután ledőlt pihenni, mert a nap és a víz kiszívta az energiáját. Feküdt az ágyban, és csak a plafont nézte. Azon gondolkodott, hogy mi lesz a suliban, meddig bírja még a streszt. Eszébe jutott a szerelme, Marci. Nagyon hiányzott neki, minden sokkal jobb lenne ha ő is mellette lenne, csókolná, ölelné és csak vele lenne. Fájt neki, hogy megint távol vannak. Őszintén bevalva félt valamitől. De ezt még titokba akarja tartani. Nem mondta még el senkinek. Egyenlőre nem is fogja, majd ha eljön az ideje. Eljött az este. Pegi papája mutatott neki egy olyan filmet, amit jobb lett volna ha nem nézi meg. Felfordult a gyomra a látványtól. Szó szerint undorító volt, de végül túllépett rajta. :S Hirtelen felugrott egy ablak. Liza volt az. ^^ Már nagyon rég nem beszéltek és már hiányzott Peginek. Volt mit megbeszélniük. Lizának voltak a fiukkal problémái és most ezeket meg tudták dumálni. Volt ott régi szerelem, új szerelem, fájdalmas szerelem. De nem csak szomorkodtak, beszéltek magukról, hogy eddig mi történt velük. Sokat nevettek, hülyültek,bohóckodtak. Lizának mennie kellet, de nagyon jó volt, hogy ujra beszéltek. Pegi még meg akarta várni a szerelmét, hogy beszéljenek, de fáradt volt, ugyhogy inkább elment aludni.